Mondták már neked azt, hogy azért nem akarok érted harcolni, mert nincs biztosíték arra, hogy végül enyém lesz a nyeremény (TE)?

A férfiak génjeikben hordozzák a harcot, a megküzdést, a megszerzés és a visszaszerzés vágyát. A lehetetlen küldetés talán még inkább erőt ad számukra.

Az a férfi aki azért nem harcol érted, mert nem akar kudarcot vallani, annak ellenére, hogy nem küldöd el őt többször egyértelműen, valójában nem vagy számára annyira érdekes, hogy harcoljon érted. Nem fog virágot hozni, szerelmes üzeneteket küldeni és ki tudja milyen kreatív dolgokat talál ki az erősebbik nem képviselője, hiszen ő már nem akar rád vadászni.

Bár van, hogy vissza várna... Várja a régi kényelmes életét, várja a női, gondoskodó szeretet. De semmi nem elég ok arra, hogy feladja a hódítást a férfi, sem az önzőség, sem a lustaság, sem a büszkeség.... Talán egyetlen ok van, az, amikor már közönyössé válik számára, hogy övé e a nő vagy sem, hiszen mert attól a pillanattól kezdve az ösztön is megszűnik létezni számára, ami birtoklási vágyát táplálná. Ez a mozgatórugója az összes többi magyarázatnak, hiszen mi más lenne? Ez egyszerűen csak biológia, és kémia....

A nő elgondolkodik, hogy csupán ennyit ért minden (az a sok év és minden amit megtett), talán ő maga is csak ennyit ér?! Ha már tenni kell őérte is valamit, azt már hiába várja, ott már közöny fogadja, vagy csupán néhány biztató szó, de tettek semmiképp.

Csoda ha a nő már nem érzi magát nőnek, nem érzi magát szerethetőnek?

Türelem, mert jön a herceg fehér lovon és megtöri az átkot, de addig még ezt az érzést várhatóan számtalan ember számtalanszor át fogja élni, viszont ha nem mész tovább a herceged sose fog veled szembejönni, az aki majd nem ismert korlátokat és a fáradalmakat, akinek fontos, hogy mellette légy, és felad érte mindent, ha kell, aki ellent mond minden törvényszerűségnek.

/Vio/